Az egyes típusok közötti módosítások, változások, legfőbb jellegzetességek

1956-1965

402-es típus:

A Moszkvai Kisautók Gyárának (MZMA) sikeres, saját tervezésű típusa a Moszkvics 402-es, melyre szorosan épül a későbbi 407 és 403-as típus. Orrmotoros, hátsókerékhajtású, négyajtós felépítés jellemzi.

Létezett 423-as kombi, 410-es összkerékhajtású könnyű  terepjáró, és ennek 411-es terepes kombi változatában is.

1956 tavaszán került sorozatgyártásba a korábbi Opel-alapú 400/401-es széria leváltására. Magyarországra csak később jöttek az első példányok, állítólag az első vasúti szállítmányt az 1956. októberi zavargások idején a határ környékén széthordták a felkelők. Korszerű, önhordó karosszériás, tetszetős modell volt a 402-es. Jelentősen nőtt a mérete az elődhöz képest, bár továbbra is 4 személyes maradt a forgalmiban, akárcsak a későbbi típusok egészen a 408-asig, ami már 5 személyes lett. Kapott fűtő-szellőztető-párátlanító berendezést, ami akkoriban még nem volt gyakori, valamint gyári csöves rádiót alapfelszerelésként, ami szintén nagy luxus volt. A már kései 401-esekben is debütált oldaltszelepelt 1223 ccm-es 35 LE-s, ehhez a kasznihoz sajnos elég lusta erőforrás került a motorháztető alá, a szintén elavult 3 sebességes, nem teljesen szinkronizált  sebváltóval.

A régi szaksajtókban nagyon kifogásolták az autók csapnivaló minőségű fényezését, valamint a még kíméletes használattal is nagyon gyorsan kopó szelepeit/szelepfészkeit és gumiabroncsait, mely utóbbiért leginkább a már gyárilag is rosszul beállított első futómű volt a bűnös. Nagy pozitívuma volt a strapabírósága, rossz útviszonyok között is jó használhatósága , valamint könnyű szerelhetősége a Moszkvicsnak.
Kerekei 15 collosak, MZMA logós króm dísztárcsákkal.

Sebváltókarja a kormányrúdon van elhelyezve. Csak egyszínű fényezéssel készültek, aminek színkódja más szovjet autókhoz hasonlóan a csomagtérfedél belső oldalára van ragasztva egy papírcetlin.
A terepjáró változat a GAZ 69-es futóműveit kapta meg egy sajátos 5 fokozatú váltóval, amiben a gyári Moszkvics váltót megtoldották 2 rövidebb fokozattal, amiből az első egyúttal a négykerékhajtást is kapcsolta. A 423-as kombi erősített hátsó laprúgókkal készült a nagyobb terhelhetőség végett.

1958 közepén gördült le az utolsó 402-es a moszkvai futószalagról, ami közel a 95.000.-ik példány volt.

Főbb típusjegyek:

-Vízszintes krómbajszos hűtőmaszk, középen króm gömbbel

-Vöröscsillagos műanyag betétes motorháztető dísz

-Babás krómozott lökhárítók elől-hátul

-Háromrészes hátsólámpák

-Embléma 1.típus (ezüst-vörös, ezüst háttér)

-Díszcsík nélküli oldalnézet, a hátsó ajtókon magasan felnyúló krómbetéttel

-Moszkvics felirat a műszerfal tetején

-Nyomógomb nélküli rádió

-Csőkeretes első ülések

-Padlóra támaszkodó gázpedál

407-es típus:

1958 nyarán mutatták be a 402-es típus továbbfejlesztett változatát a sikeres Moszkvics 407-est.

Számos apró küllemi változáson, és egy lényeges műszaki bevatkozáson is átesett az új Moszkvics, ami nem más, mint egy új tervezésű felülszelepelt, alulvezérelt motor, a régi, sok gonddal küszködő oldaltszelepelt helyett. Az új erőforrás 1358 ccm-re hízott és a 35 LE helyett 45 LE-s lett, és javítottak az anyagminőségeken több-kevesebb sikerrel, a korábbi gyakori szelepbeégések miatt. Így a kézikönyv már "csak" 60-70 ezer km-enként ír elő közép-nagyjavítást.

Ekkortájt lehetett már idehaza magánembereknek is autót venni, mert addig leginkább csak az állami szervek, közületek, vállalatok, hivatalok, körzeti orvosok jutottak gépkocsihoz. Innentől kezdve a Moszkvics a leggyakoribb autóvá vált Magyarországon mind magánemberek, mind pedig a vállalatok, állami szervek köreiben. Szinte minden régi közelekedési témájú fotón fellelhető egy 407-es, hol rendőrkocsiként, hol taxiként, hol a TSZ elnök szolgálati kocsijaként. A Moszkvics robosztussága és strapabírósága miatt hamar elnyerte a "vidék autója" címet, ahol akkoriban még ritkaságszámba ment az aszfaltozott út, így jól jött a bakhátas földutakon a szovjet gép magas építése.

Az autó futóműve, féke maradt a régi, a külcsíne, valamint a beltere viszont változott némileg az elődtől. Megjelent az autó oldalán végigfutó jellegzetes íves díszcsík, és ezzel együtt a kétszínű fényezés is, de ugyanúgy megmaradt az egyszínű is. Általában a világos szín volt alul, és felül a sötét, de fordítva is volt. A hátsó ajtók alján lévő krómdísz kisebb lett.

A fényezés minősége klasszisokkal javult a 402-es gyakorta rücskös dukkójához képest. A típust folyamatosan fejlesztették, 1960/61-ben egy nagyobb ráncfelvarráson esett át, elvileg innentől 407/1-re változik a típusszám, de a gyakorlatban maradt simán 407-es az összes típus elnevezése, nem volt jellemző a megkülönböztetés. A legészrevehetőbb újítás az első bajszos hűtőmaszknak hűtőrácsra cserélése, műszaki tartalomban pedig a 4 sebességes váltó bevezetése fontos.

Megmaradtak a feljebb bemutatott terepváltozatok 410N és 411N néven, a kombi 423N-ként, és létrehoztak egy új típust a 430-ast, ami egy zárt dobozos furgon-kombi volt.

Közel 360 ezer 407-es készült 1963-ig, ennek körülbelül egyharmadát exportálták a Szovjetunióból. Nyugaton sem vetették meg, Belgiumban Scaldia néven még dízel változat is készült.

Főbb típusjegyek:

-1960/61-ig krómbajuszos hűtőmaszk és babás lökhárítók

-1960/61 környéki átmenet: hűtőrács és babás lökhárító

-1960/61-től hűtőrács és babák nélküli sima lökhárító

-Embléma 2. típus (vörös-zöld-ezüst)

-Az oldal díszlécben lévő típuszám embléma

-1960/61 előtti háromrészes hátsólámpa

-1960/61 utáni kétrészes hátsólámpa

-Új nyomógombos kétsávos csöves rádió

-Új csőkeret nélküli első ülések, kétszínű szövet-műbőr kárpitok

-1960/61 utáni egyszerűbb krómos motorháztető dísz

-Műszerfal Moszkvics felirat nélkül, marad a kiálló közepű kormány

-Függő gázpedál, fék-kuplung még padlóból kiálló

403-as típus:

1963-ban került a piacra a 407-est leváltó 403-as Moszkvics. A Moszkvicsok növekvő típusszámozásban ez az egy típus a kakukktojás, nem tudni az okát, kár is logikát keresni benne. Ez már egy átmeneti típus volt a későbbi nagy sikert aratott 408-asok felé, ami már a tervezőasztalon volt.

Mind külső, mind pedig műszaki tartalomban sok változás történt a kocsin. Lényegében teljesen új első futóművet és fékrendszert kapott. A régebbi excenteres alsó csapszeget is gömbfejes talpasra cserélték, az összes lengőkar, tengelycsonk, maga a hídtest, és annak a karosszériához való csatlakozása is változott. Az első fékek is módosultak, újféle fékmunkahengereket kapott, szintén teljesen új a főfékhenger, ami felkerült  a padló aljáról a tűzfalra. A kuplung is hidraulikus lett a régi mechanikus helyett. Így rengeteg alkatrész nem kompatibilis a korábbi 407-essel, hanem már az utód 408-as és 412-es szerkezetei mutatkoztak meg a 403-asban. Kivéve a motort, az maradt a régi, kis karbis.
Külsőleg a legszembetűnőbb az új szélesebb első hűtőrács és oldalsó díszlecek. Lényegében az egyszínű fényezésre tértek vissza, csupán a díszléc által határolt kis részben volt másik szín.

Ennek a típusnak terepes változata már nem volt, csupán a megszokott kombi és furgon, amik 424 és 432 jelöléssel jöttek ki.

A gömbölyű Moszkvics család legrövidebb ideig gyártott, de mégis legsikerültebb darabja a 403-as. Ugródeszka volt a teljesen új kinézetű, modernebb, szögletesebb Pininfarina kasznis fecskefarkas 408-as felé. 1965 júliusáig több, mint 130 ezer 403-as készült.

Főbb típusjegyek:

-Új széles hűtőrács sarkain az indexekkel

-Visszapillantó tükrök a sárvédőkön

-Fémházas hátsólámpák és szögletesebb rendszámvilágítás

-Embléma 3. típus (vörös-ezüst, vörös háttérrel)

-Oldalsó díszlécen a típusszám és a második szín

-Új süllyesztett közepű kormány, az oldalkárpitok szövet helyett műanyagos bevonattal, függő pedálok

-Tűzfalra felkerült főfékhenger, mellette a kuplunghidraulika

Ez a leírás csak tájékoztató jellegű, természetesen rengeteg kis eltérés, átfedés volt a gyártás során.